Katona László: „A humor mélyebbre tud ásni, mint a dráma”

Mi lenne, ha eltűnnének a zsidók? Ezt járja körül a Gólem Színház Kiválasztottak című „kényes kabaréja”. Interjú.

 

A darab humor nyelvén megfogalmazott központi kérdése, mi történne, ha egyik napról a másikra eltűnnének a zsidók. Kitűnő írók, meglepő és mulatságos jeleneteit adják elő a színészek, köztük Katona László. Ő mesélt arról: milyen műfaj a „kényes kabaré”.


Hogyan kerültél a Kiválasztottak című előadásba?

Borgula Andrással már régen szerettünk volna együtt dolgozni, csak eddig az időbeosztásunk ezt nem tette lehetővé. Nagyon örültem, hogy hívott a DEKK Színház és a Gólem Színház új darabjába, mert most én is éppen szabad voltam. Először csak annyit mondott, hogy a készülő kabaré/szatíra, ha tetszik: egyfajta sci-fi azt a kérdést járja körül, hogy mi lenne, ha egyszerre eltűnnének a zsidók. Hogyan reagálnának erre Magyarországon az egyszerű emberek, a művészek és a politikusok?

Hogyan reagáltál a felkérésre?

Érdekelt a dolog, mondtam, hogy szívesen részt vennék benne. Amikor megkaptuk a szöveget, már az első olvasópróbán nevettünk, és amikor így futunk neki egy előadásnak, az jó jel. Bár az is igaz, van olyan, amikor ez a nevetés elfogy a bemutatóig. Itt nem fogyott el.

Nem csak ti nevettetek, a közönség is nevet. Pedig a téma pont nem olyan, amiről könnyedén, lazán, tréfásan szoktunk beszélni. Inkább óvatosan.

Nagyon jól megírt jelenetekről van szó, és nem baj az, ha a téma talán kényes, mert szerintem a színháznak, ahogy mondani szokták, az is feladata, hogy tükröt tartson a társadalom elé. Az embereknek nem csak arra van szükségük, hogy a vegytisztán humoros előadásokon kacagjanak, hanem arra is szükségük van, hogy a társadalmi problémákon tudjanak olykor nevetni.

Csakhogy ez nehéz ügy, mert itt óvatosabb ösvényeken kell megközelíteni azt, ami mulatságos, visszás. Többrétegű humor ez.

A humor területén az a legjobb út, ami egy nagyon vékony mezsgyén egyensúlyoz. Ebben az előadásban nem arról van szó, hogy mi valamit nagyon kimondunk, és valamit nagyon meg akarunk változtatni.

Hanem?

A zsidók feltételezett eltűnése minden oldalról meg van közelítve. A színház nem tud a bajokon változtatni, csak hatásosan ki tudja mondani a lényeget. Egyébként a Kiválasztottak esetében még az is megfigyelhető, hogy amikor a közönség idősebb, azaz jobban érintett, akkor más érzékenységű a nevetés… De hát ez egy kényes kabaré.

K. und K., azaz kényes és kabaré. Ilyet játszani biztosan olyasmi, mint amikor az ejtőernyős előtt 1500 méter magasságban kinyitják a repülőgép ajtaját. Moccan az adrenalin.

Aki eljön a Gólem Színházba, tudja, hogy nem egy felhőtlen kabarét fog látni. Tény az is, más olyan darabot játszani, amikor nem lehetünk nagyon píszík. Ezért kockázatos. De én abban reménykedem, hogy aki elmegy egy-egy előadásra, kicsit utánanéz, hozzá olvas, és akkor tudja mit, miért mondunk. Tudja hová tenni ezt a fajta tréfát.

A humor mire képes a színpadon?

Nézőként mindig jobban megérint, megvisel az olyan darab, amelyben az emberi szerencsétlenségen lehet nevetni. A humor mélyebbre tud ásni, mint a dráma. Nagyobb a hatása.

Az interjút Trencsényi Zoltán készítette.