,,Ahogy azt nálunk zsidóknál mondják: találkozunk jövőre Jeruzsálemben…remélem!"

 Borgula András beszámolója a Tel Aviv-i Lefitymálva turnéról...

    Április 25-e átlagos szerdai nap volt sok ember számára. Szerdán az ember már elfogadta, hogy új hét kezdődött, de még nem tud örülni annak, hogy közeledik a hétvége…az majd csütörtöktől lehetséges. Nekünk azonban ez a szerda minden volt, csak nem átlagos! Aznap este Tel Avivban léptünk fel.


A Gólem Színház Lefitymálva című előadása 2013-ban megnyerte a Thália Humorfesztivál legjobb előadás díját, előtte 2012-ben a Vidor Fesztiválon a legjobb férfi és női mellékszereplő díját hoztuk el, és egy Norvég Civil Alapnál elnyert pályázat után 12 vidéki településen is ingyenes előadást tartottunk belőle, sőt, tavaly nyáron Varsóban is nagy sikere volt. Lassan elérjük a 100. előadást, ami egy független színház életében szinte lehetetlen (legalábbis az utóbbi években). Ezért aztán úgy gondoltuk, megpróbálhatnánk Izraelbe vinni a produkciót, nem csak az ott élő magyarok szórakoztatására, de talán a helyi közönség is kíváncsi lehet arra a színdarabra, ami a zsidókkal és az izraelikkel foglalkozó mendemondákra, összeesküvés-elméletekre, féligazságokra alapozva egy hihetetlenül vicces vásári komédiát csinál ezekből a toposzokból.
Nem tudjuk, igazunk volt-e, bár ötször tapsolták vissza a színészeket; de ne ugorjunk előre, kezdjük a beszámolót hónapokkal az előadás előtt.
    Több forrás biztosította a lehetőséget, hogy a Gólem bemutatkozhasson Izraelben is: az NKA, az EMMI és a MAZSÖK is pozítívan ítélte meg pályázatainkat, és ezzel (legalább) egy része összejött a költségeknek. Tudtuk, hogy a jegybevétel is segíthet abban, hogy ne zárjuk veszteséggel a turnét, de ehhez találni kellett egy jó helyszínt és venni kellett egy nagy levegőt. Miután a Tel Aviv belvárosában álló Cávtá Színház nyitottnak mutatkozott, jöhetett a nagy levegő, és jó előre megvettük az így még olcsó repülőjegyeket és 100 kilónyi csomagot a jelmeznek, kelléknek, díszletnek. Az izgalom azonban még mindig nem ért véget: egyeztetni kellett a Nemzetivel, a Katonával, a Centrállal, a Tháliával és a Proton Színházzal is, ugyanis ezeknél a színházaknál játszanak az előadás színészei. Szinte csodával határos, hogy ez sikerült és mindenkit kiengedtek 3 napra.
    Teltek a napok, mi a Gólemben szerveztünk, fordítottunk héberre, csomagoltunk, izgultunk és végül április 25-én reggel 4 órakor mindenki megjelent a reptéren. 5 színész és az 5 fős kísérő csapat, akik az előadás működtetéséért voltak felelősek. Második nagy levegő és: hatalmas díszlet csomagok feladva, repülő időben a levegőben, leszállás szinte késés nélkül, minden csomag meg is érkezett és még a nagykövetség is ki tudott jönni elénk 3 autóval, így mindenki befért és irány a színház. Miután a színházban “felállt” az előadás, és a színészeket egy kicsit elküldtük pihenni a szállodába, olyan jégeső zúdult a városra, amekkorát az ott élők sem láttak még. A színház épületének egy része nem bírta a gyűrődést, és a beszakadt födémen át ömlött az eső az előtérbe…de semmi baj, mindent megoldunk hangulatban lassan elérkezett a 8 óra és jöttek a nézők. Az izgalom a tetőfokán, a feszültség tapintható az öltözőkben és a pultok mögött is. Megvárjuk a későket és kezdődhet! Innentől kezdve kb 90 perc kiesik, de arra emlékszem, hogy sokat és nagyon nevettek a nézők. Működött a díszlet, a feliratozás, a hang és a fény és természetesen a színészek is! A poénok ültek, a feszültség megszületett és még nyílt színi tapsok is tarkították az estét. Pedig érdekes volt hallani, ahogy Kiss Eszter egy “vállalkozó szellemű antiszemitát keres” a Tel Aviv-i közönség soraiban, vagy ahogy Bánki Gergely az arcukba ordítja: azt is tudjuk, hogy nagy az orrotok…csak még azt nem tudjuk, hogy miért?!”.  Aztán a sok taps után fújtam egy nagyot és újra vettem levegőt…megcsináltuk, visszhangzott bennem.
    Másnap már felszabadultan vittem körbe a csapatot Jeruzsálemben, ahol a Siratófal, a bazár és a Szent Sír temploma után még a Máháné Jehuda piacra is jutott idő, mielőtt megint leszakadt az ég. Meg kell, hogy említsem a csodálatos ebédünket is egy igazi kisvendéglőben, ahol mindenféléből került az asztalra: madzsadra, meorav jerusálmi, kube, és még ki tudja, mi.
Aztán pénteken egy csodás reggeli után követhezhetett a Tel Aviv kézműves piac (meg az igazi is, hiszen a Suk HaKármel árusai és kínálata igazi különlegesség) majd pedig Jaffóra sétáltunk át a tengerparton, hogy az Abuláfia pékségben is megkóstolhassunk valamit, na meg, hogy elkészíthessük a szokásos turistáskodós fotóinkat. Az utolsó esténken egy tengerparti parkban hatalmas pikniket készítettünk és felváltva mondogattuk, hogy mikor kellene visszajönni, mit kellene megnézni és kinek mi volt a legszebb, legizgalmasabb rész az elmúlt három napban.
    Mivel már így is bő lére ereszettem, szerintem minden mást elmondanak a képek, nekem csak az maradt, hogy megköszönjem a csapatnak: Marcsa Barbarának, Kern Dórának, Hajmási Petinek és a turnéhoz csatlakozó Pálfy Dánielnek a sok munkát, a kinti segítőknek, akik nélkül nem jött volna össze a turné: Imelda Claynek és Füzesi Péternek és természetesen a színészeknek, akik nélkül nincs előadás: Nagy Marinak, Kiss Eszternek, Tamási Zolinak, Schmied Zolinak és Bánki Gergelynek a bátorságot, a kitartást és a bizalmat.
Ahogy azt nálunk zsidóknál mondják: találkozunk jövőre Jeruzsálemben…remélem!

Borgula András
a színdarab rendezője