Decemberben mutatta be a Gólem Színház Lionel Goldstein vidám-szomorú darabját, a Halpern és Johnsont. A Kőlevesben beszéltük meg találkozót az angol íróval. Nem volt nehéz kiszúrnom őt az étteremben. Ott ült a kedélyes Winston a Muppet Show-ból, csakis ő lehetett.
Írta: Szenthe Antónia - 2017-01-08 Rovat: Kultúra-Művészetek, Színház, www.szombat.org

Mr. Goldstein, azt olvastam Önről, hogy nem készült írónak, helyesebben semminek sem készült. Hogyan lett mégis író?

Unalomból. Nem jártam iskolába, a II. világháborúban, a német támadások alatt voltam iskolakezdő. Vagy kilencszer telepítettek át a bombázások miatt. Mire rendeződött a helyzet, 10 éves lettem, már késő volt, hogy megszokjam az iskolai fegyelmet. Mindenhonnan kimaradtam. Hamar dolgozni kezdtem, mindenféle alkalmi munkát végeztem. Voltam szűcsinas a családi üzemben, szerelő, női fodrász is, azt nagyon utáltam. Végül elszegődtem a brit kereskedelmi flottához borbélynak. A nyílt vizen szörnyen unatkoztam, elkezdtem hát írogatni. Először novellákat, egy sem maradt meg belőlük, de azt hiszem, rémesek lehettek. Később egy regényt is írtam, két barátról, akik együtt töltik a Shanat Sherut-ot (Egy éves közösségi szolgálat – A szerk) Izraelben. Az egyik elkötelezett cionista, a másikat nem érdekli a zsidó állam sorsa, csak boldogulni akar. Már alig emlékszem rá, azt tudom, hogy a végén azt, aki nem cionista, agyonlövi egy kibuc éjjeli őrszeme, mert kimegy pisilni, és amikor visszajön, nem emlékszik a jelszóra.

Drámaírónak ismerjük. Hogy váltott műfajt?

Tévedésből. Sem ambíciót, sem tehetséget nem éreztem magamban ahhoz, hogy drámát írjak. Csak azt szerettem volna, ha publikálják a regényemet. Felkértem egy ügynököt, aki elintézte, hogy meghallgassanak a BBC-ben. Kiterveltem, hogy felkeltem az érdeklődését a könyv iránt, írat belőle egy jó kis rádiójátékot, és ezzel sínre kerül a regény kiadása. Ma már persze tudom, hogy ez nem így működik. Mindenesetre megtörtént az interjú, és csodák csodája, visszahívott az ügynök, hogy a producernek tetszettem, és várja a drámát. Mondtam, hogy dráma nincs, regény van.

– De maga el akart adni egy drámát, hol van?

– Regényt akartam eladni!

– Figyeljen ide, maga interjún volt a BBC top producerénél. Ő kér magától egy drámát. Jobban teszi, ha sürgősen megírja.

Végül írtam tíz oldal párbeszédet, és elküldtem. Fölhívott a pasas:

– Mr. Goldstein, megnéztem a Ki kicsodában, az Írók Cégjegyzékében, a Ki merre jár-ban, mindenütt. Magát nem találtam. Nem tudom, ki maga, de isteni párbeszédeket tud írni. Megrendelek magától egy tévéjátékot.

Na, így lett belőlem drámaíró.

Melyik volt az első darabja?

Az Ítéletvégrehajtó. Nem vidám, de van hozzá egy vidám történetem. Olyan 21 éves lehettem, a szüleimmel laktam. Volt egy autóm, szívességből kivittem az egyik szomszédot a pályaudvarra, aki útközben elmesélt egy érdekes történetet a Lengyel Emigráns hadseregben szolgáló unokaöccséről.

Ezen alapult az Ítéletvégrehajtó. Sok évvel később, már nősen, két gyermek apjaként ellátogattam a szüleimhez, hogy velük együtt nézhessem meg a BBC-n a bemutatását. Átnéztem az ötletet adó szomszédhoz, kérdeztem, tudja-e, hogy mi megy aznap este a BBC-n.

– Hát persze, az édesanyja már az egész szomszédságot telekürtölte.

– És azt tudja-e, hogy a darab a maga sztoriján alapszik?

– Milyen sztorin?

– Hát az unokaöccséén, aki a Lengyel Hadseregben szolgált.

– Az unokaöcsém? Milyen unokaöcsém?

– Percy, hát azon, aki megölte az SS tisztet. Nem emlékszik, maga mesélt róla, mikor kivittem a pályaudvarra.

– Sajnálom, Lionel, nem emlékszem, hogy lett volna unokaöcsém.

Ki álmodott, Percy, vagy Ön?

Én biztosan nem. Megírtam a darabot, és én nem az álmaimról írok, hanem a valóságos, megfigyel világról.

halpern
Fotó: Horváth Judit

Hány éves volt, mikor bemutatták az Ítéletvégrehajtót?

45 voltam. Novellákkal kezdtem, 19 évesen, és 45 évesen, a próbák alatt, mikor a színészek szájából hallottam a mondataimat, azt éreztem: ez vagyok én, megszülettem. Innentől aztán ment minden, mint a karikacsapás. Könnyen írok, lehet, hogy nem komolyan, de könnyen. A Hogyan találkozott Borgula András társulatával, a Gólem Színházzal?

Az ügynökségen keresztül. Negyedszerre vagyok Magyarországon, de ez az első itteni bemutatóm.

Hogyan tetszett az előadás?

Szerettem. Gördülékeny rendezés volt. Tetszett a színpadkép az avarral borított földdel, egy saját rendezésemhez én is gyűjtöttem leveleket a Hampstead Height-ről. Persze nem könnyen elégszem meg. Még ma is, 30 éve írott darabjaim párbeszédét hallva is tudnék javítani. A fejemben soha nem fejezem be az írást...

halpern1
Fotó: Horváth Judit

A folytatás itt olvasható...
Forrás: www.szombat.org